Elhunyt Rotyis Sándor

Scodnik Balázs a Pénzügyőr SE Labdarúgó Szakosztályának vezetője búcsúzott Rotyis Sándortól

Mindig rendkívül szomorú dolog, ha olyan embert veszítünk el, aki az életünk egy részének a kitöltője. De talán most nem is egy személy, hanem mindannyian sokat veszítettünk. A ’90-es évek közepétől kezdtem Pasarétre járni és lehetett akárki az edző, játszhatott akármelyik osztályban a csapat, Sanyi öröknek tűnt, nem volt kérdés, hogy ahogy a fű, a lelátó, a kantin, úgy RotyisSanyi is Pasarét része, nem volt olyan hétköznap vagy hétvégi meccs, ahol valamilyen formában ne került volna szóba. Akármikor mentem ki a pályára, teniszezni vagy csak étterembe egy orja levesre, tudtam, hogy Sanyit hol találom, ült a traktoron, rendezgetett valamit a konténerházban vagy csak egy cigit szívott éppen a székén üldögélve. Aztán persze elmesélték azt is, amikor az Ő góljával nyertünk az utolsó előtti fordulóban Fűzfőn. Sokan mondják, hogy aki egyszer pasaréti lesz, az az is marad, na RotyisSanyi pont ilyen. Hozzátartozott a pályához… Sasival közösen mindig zöldebb gyepet csináltatok és megtanultad az öntözőrendszert is kezelni (senki ne gondolja, hogy egyszerű on-off vezérlővel be lehet állítani a kb. 18 vízkört, hogy milyen szögben és milyen mennyiségben locsoljon, ha nyugati szél van vagy akár szélcsend), aztán magadénak érezted az eredményjelzőt is (furcsa is volt, amikor a két utolsó hazai meccsen Alma kezében volt az irányítóeszköz), szóval minden fejlődött, Te is, közben mégis Te voltál a pálya jelene, múltja, szíve. Szomorúnak kell(ene) lenni, mert valamit veszítettünk, de szerintem mosolyogjunk is, mert ismertünk egy olyan embert, akinek tényleg szívügye volt Pasarét, a pálya és tudod Sanyi! Akkor érzem jól magam vasárnap délután és a meccsen odanézve a lelátó patak felőli oldalára… Neked mindig ott lesz a helyed, a széked mindig ott lesz és fogunk tudni mosolyogni is, bár most még egy kicsit nehéz, még fáj. A Pénzügyőr SE valamennyi labdarúgója, szurkolója nevében kívánjuk, hogy legyen könnyű a föld neked és a mennyei székedből nyomd meg azt a gombot, hiszen győz a Pénzügy száz kiáltja, gól, gól, gól.