Elhunyt Tóth Géza – Jaskó András megemlékezése

Tóth Géza

(1965.05.05-2023.02.14.)

1977-ben pályakezdők voltunk mindketten -Pénzügyőr serdülő kettőben- Te 12 évesen játékosként, én edzőként. Izgalmas időszak volt, alig voltunk 11-en, együtt lestük, vártuk az érkezőket és izgultunk, hogy ma teljes lesz-e a csapat?! A taktikánk egyszerű volt, védekezünk és elől majd a Géza elintézi! Már akkor látható volt, hogy nem akárki vagy! Aztán lépegettünk együtt, ifi, és végül 1982-ben a nagy csapat. Tizenhét éves voltál, a legfiatalabb a felnőtt keretben. Újabb tíz év telt el közös munkával, 1992-ben bajnokok lettünk és felkerültünk a magyar bajnokság második vonalába. Húsz évvel később született egy emlékkiadvány, amelyben Te így emlékeztél: “Abban az időben a sérülésem miatt inkább a lelátóról néztem a meccseket. De minden eltöltött perc, ami a Pasaréten történt velem, élmény volt. A lelátó, az öltöző, a söntés az étterem, az emberek MINDEN!!! Én ott nőttem fel, Pasarét volt az életem, és nagyon sokat gondolok ma is rá! A Csövesről/Simon Zoli+/ csak annyit, hogy én úgy gondolom, hogy az egyik legjobb haverom volt, a sírás kerülget.” Aztán jött a szerelem, berobbant az életedbe Juli és mindent vitt! Minden adott volt a boldogsághoz, Juli és két remek fiúgyermek. Ám új barátod lett, a Koncz Zsuzsa által megénekelt Mister A. Az általa választott utat jártad és egyre távolabb kerültél mindenkitől, aki szeretett! Reménytelen életed – hajléktalanszálló, cukorbetegség, lábad elvesztése, tolókocsi és kilátástalanság – vége nem lehetett más csak ránk hagyott gyász! Egyben biztos lehetsz, utad végén vár a legjobb barátod Simon Zoli!   

A sors fintora, amikor öreg búcsúztat fiatalt!

Ölel az a PASARÉT!