– A 65. percig úgy tűnt, hogy ezen a meccsen nem lehet problémánk. Nagyon korán vezetést szereztünk, majd a szünet előtt már kétgólosra hízott az előnyünk. Aztán ezt követően is voltak helyzeteink. Te hogy láttad ezt, illetve miként értékeled a meccset?
– Először is szeretnék köszönetet mondani a szakmai stábnak és mindenkinek aki segített, hogy minél hamarabb újra a pályán lehessek. Hiszen nélkülük most nem lenne miről beszélgetni. Kiváltképpen Vásárhelyi Nagy Ildikónak és Kovács Andrásnak tartozom hálával mindennapos munkájukért. Egy megnyert mérkőzést nem sikerült időben lezárnunk. Megvoltak a lehetőségeink, csak elöl úgy éreztem nem vagyunk elég élesek, így nyitva maradt a lehetőség az ellenfél előtt, hogy újra meccsben legyenek, amivel éltek is. Magunknak tettük nehézzé a három pont megszerzését. A folytatásban jobb helyzetkihasználásra lesz szükségünk. Szerintem a csapat erejét mutatja, hogy az utolsó percig olyan nyomást tudtunk gyakorolni az ellenfélre, aminek nem lehett más a vége csak az hogy győztesként fogunk távozni a pályáról.
– A 77. percben Megyeri Márk helyére álltál be. Milyen utasítással küldtek pályára? Azt mondta a Sólyom Feri, hogy menj be Marci és lőj egy bombagólt? 🙂
– Haha. Ez a mondat nem hangzott el. Alapvetően védekezőközéppályás pozícióba érkeztem. Mégis titkon ilyenkor minden játékos, bármelyik posztról is legyen szó, győztes gólt szeretne szerezni.
– Nagyon megijedtem, amikor 2-2-nél kihagytuk a 11-est, mert már nem sok volt hátra a meccsből. Milyen volt ezt megélni játékosként?
– Személy szerint nekem a két bekapott gólt nehezebb volt megélni, mint az elhibázott büntetőt. Ugyanakkor én türelmes tudtam maradni és hittem benne, hogy a csapatnak lesz ereje túllépni ezeken az akadályokon is.
– Egy szögletet követően a 89. percben kapásból óriási gólt lőttél. Úgy tűnt mintha számítottál volna arra, hogy jönni fog a labda. Tényleg így volt? Ez egy begyakorolt figura, vagy egyszerűen most így jött ki a lépés?
– Lehet viccesen hangzik, de igen, éreztem, hogy lesz még egy ilyen lehetőségem. A mérkőzést megelőző edzésen is volt két hasonló lövésem. Utána írtam is az egyik barátomnak, hogy gólt fogok szerezni. Talán itt jön elő az, hogy csereként is nagyon fontos a maximális koncentráció. Bemelegítésnél még viccelődtünk vele, hogy cseréljem be magam, hogy gólt lőjek? Aztán a pályán is folyamatosan bennem volt ez az érzés. Kaptam két jó lekészítést is, amiket még sikerült a védőknek blokkolniuk. Még szerencse, hogy három a magyar igazság!
