„Pasaréti” és „Kőér utcai” korosztályunk is képviseltette magát az eseményen.
Vasárnap a Bozsik-fesztivál újabb állomásán vett részt U11-es korosztályunk. „Kőér utcai” és „pasaréti” ifjú labdarúgó-palántáink is rúghatták a bőrt. A kellő mosollyal és jó hangulattal átszőtt rendezvény kapcsán mindkét együttesünk edzője megosztotta gondolatait.
Kótai Márió, „Kőér utcai” U11: – 4 mérkőzést játszottunk. A Bozsik sajátossága, hogy sorban, szinte megállás nélkül mennek a találkozók. 3 egymást követő meccs után (60 perc), teljesen elfáradtak a srácok az utolsó meccsre. Az elsőn a Soroksár csapatával játszottunk. A mérkőzés első fél idejét uraltuk, gyors, kidolgozott akciókból vezetünk is gyorsan 3:0-ra. A második 10 percben a tavalyi U9-ből feljött játékosok játszottak, nagyot küzdöttek, de alulmaradtunk 4-3-as arányban. A második mérkőzésen a csapaton nem változtattam és ez az eredményben is megmutatkozott, ami a Városgazda elleni 5-1-es győzelmet jelentette. Ilyen szervezett és jó focit még nem láttam a csapattól. (Pozitívum, hogy ami az edzés tematikája volt, a védekezés gyakorlása és a labdaszerzés, azt meccsszituációban tökéletesen alkalmazták a fiúk.) A harmadik és negyedik meccsen minden energiáját kiadta a csapat, próbáltunk más felállási módokat is, összességében tanulságos napot zártunk. Bojtor Márton kapott tőlünk oklevelet.
Tóth Gábor, „pasaréti” U11: – A mai Bozsik-tornán a 2015%16-os csapat játszott 4 mérkőzést, amelyek az előző tornára hajazó teljesítményt hoztak, és sok egyéni fejlődés mutatkozott meg. Az első két meccsünkön határozottan, kiegyensúlyozottan kezdtünk, ami önmagában egy sokkal jobb képet mutatott, mint eddig. Az elsőt egy izgalmas meccsen 1-0-ra nyertünk meg. A második egy kicsit simább volt- 3-0 ide. A harmadik ellenfelünk valamivel erősebb csapat volt, és érződött, hogy 40 perc után elkezd esni szét a fókusz. 6-1-re kaptunk ki, amely kapott gólok legtöbbje távoli lövésből jött. Ezt leszámítva, a kapusunk, Sárosi Kolos elképesztő bravúrokat mutatott be az egész tornán, és a védései nélkül a második meccs akár 3-3 is lehetett volna. Az utolsó találkozón úgy kaptunk ki 3-2-re, hogy abból két gólt mi ajándékoztunk az ellenfélnek könnyelmű hibákból. Mindent összevetve, sokkal jobb képet mutatott a játékunk a korábbiakhoz képest. Valamint az edzésen gyakoroltak is visszaköszöntek. Különös tekintettel, amit egyénileg kértem a játékosoktól, például, hogy a támadók lépjenek visszább segíteni a labdakihozatalokban. A csapatunkból most Sebes Zsigmond kapta az oklevelet.
