Egyesületünk szakmai vezetője, Seres Zsolt bízik abban, hogy egy tervszerű munka eredményeként évről évre javulhat korosztályaink létszámának megtartása.
A Pénzügyőr SE labdarúgó szakosztályában rendre fontos figyelmet kapott a felnőtt futball mellett a jövő generációival való foglalkozás is. Nincs ez másként most sem, lehetőségeinkhez mérten, igyekszünk minden tekintetben lelkiismeretesen egyengetni ifjú focistáink útját a különféle korosztályoknál. A legkisebbektől kezdve, egészen a legnagyobbakig. Ez a törekvés nem könnyű, de mindenki teszi a dolgát klubunknál. Mostani interjúnkban utánpótlásunk szakmai vezetőjével, Seres Zsolttal beszélgettünk.
– Hogyan tekintesz vissza az elmúlt évre utánpótlásunk vezetőjeként?
– A klubnál, így a szakosztályunknál is uralkodó nehéz anyagi körülmények ellenére számos pozitívumot tudunk megemlíteni, ugyanakkor sajnos nagyon nehéz döntéseket is meg kellett hoznunk. Egy átalakulási folyamat zajlik a szakosztályban, amely minden területre kihat. A felelős gazdálkodás és a szerkezeti átrendeződés reményeink szerint hosszú távon stabilitást teremt, és kiszámíthatóbbá teszi mind a strukturális, mind a szakmai fejlődést. Összességében rendkívül nehéz év volt, ugyanakkor kollégáimmal nap mint nap keményen dolgozunk azon, hogy az elképzelt és megálmodott utánpótlás biztos bázisa lehessen a felnőtt csapatunknak.
– Mit tartasz a legfontosabb feladataidnak?
– A stabil alapok lerakását mind szakmai, mind strukturális területen. Egy egységes, egymásra épülő utánpótlásképzés kialakítását, valamint egy olyan sportolási környezet megteremtését, amely a gyerekek és a szülők számára is kiszámítható, őszinte kommunikációra épül.
– Hogyan látod jelenleg az utánpótlásunk helyzetét?
– „D” szinten működő klub vagyunk, ennek minden szépségével és nehézségével együtt. A tömegesítés mellett a szakmaiságot minél magasabb szinten kell megvalósítanunk, ami komoly kihívást jelent az edzők számára. Természetes igény, hogy mindenki magasabb szinten szeretne dolgozni és sportolni, azonban a mi lehetőségeink jelenleg komoly korlátok közé szorítanak. Számunkra siker, ha egy utánpótláskorú játékos magasabb szintű klubba tud igazolni, ugyanakkor a létszám megtartása korosztályonként rendkívül nehéz feladat. Bízunk benne, hogy a tervszerű munka eredményeként ez évről évre javulni fog.
– Mi volt az év legpozitívabb mozzanata, és mi jelentette a legnagyobb nehézséget?
– A legfájóbb döntés az volt, hogy Pasaréten az U14 feletti korosztályokat el kellett engednünk. Strukturálisan nem voltunk – és jelenleg sem vagyunk – felkészülve a nagy létszám fogadására az egyetlen füves pálya terhelése mellett. Amint hosszú távon, megfelelő idősávban tudunk pályát bérelni, lehetőség nyílik a korosztályos képzés bővítésére. A döntés eredményeként azonban letisztult, nagy létszámú korosztályok alakultak ki, kiszámíthatóvá vált a gyerekek és a szülők számára, hogy mikor és hol játszanak mérkőzéseket. Nem kell nagyobb korosztályok ellen szerepelniük, így sokkal több pozitív élmény éri őket. Utánpótláskorban számomra nem az eredmény az elsődleges, hanem a gyerekek mosolya és az a tudat, hogy alig várják a következő edzést. Természetesen a siker is fontos, hiszen az odavezető úton rengeteget tanulnak – ahogyan a kudarcokból is. Ez egy folyamatos tanulási folyamat. A sok nehézség mellett a gyerekek és a szülők hozzáállása, lelkesedése az egyik legnagyobb pozitívum. Ez részben a tisztább és kiszámíthatóbb körülményeknek is köszönhető. Ezért rendkívül hálás vagyok, és nagy köszönet illeti őket. Pozitívum volt továbbá a szakosztály által, más sportágak bevonásával megszervezett bemutatkozás, amelyen közel 300 óvodás és 450 általános iskolás ismerkedhetett meg a PSE-vel. Ez kiváló alapot adhat a jövőbeni bővüléshez és népszerűsítéshez. Folyamatos tárgyalások zajlanak stratégiailag fontos partnercsapatok bevonásáról, így még többlehetőség nyílik a szakosztály számára. Kiemelném az U16-os korosztály bajnoki szereplését. Az NB III-as induláshoz kötelező az U13, az U16 és az U19 korosztály megléte. Sajnos több fórumon is negatívan ítélték meg a csapatot, minden háttérinformáció nélkül. Szeretném hangsúlyozni, hogy köszönettel tartozunk a Palota SE egyesületének, akik segítséget nyújtottak, mivel ebben a korosztályban mindössze öt fővel rendelkeztünk. A játékosok többsége korábban nem vett részt nagypályás edzésen sem, így tapasztalat nélküli csapat kezdte meg a bajnokságot, ami az eredményekben is megmutatkozott. A gyerekek töretlen lelkesedése és a kollégák alázatos munkája azonban szép fejlődési ívet eredményezett. Egységes öltözetváltás is történt a klubnál, ami sok nehézséggel járt, de a gyerekek öröme mindenért kárpótolt. Szakmai téren fontos eredmény, hogy az év során négy edzőnk szerzett szakmai minősítést, ugyanakkor egy kollégának még pótolnia kell ezt ahhoz, hogy nálunk dolgozhasson. Számomra kiemelten fontos, hogy egy edző milyen ember, milyen a személyisége, és mennyire elhivatott az edzői szakma, illetve a PSE iránt. Akik ezeknek a feltételeknek nem felelnek meg, azok már nem, vagy nem is dolgoznak az utánpótlásban.
– Miben kellene mindenképpen előre lépni egyesületi szinten?
– Az anyagi stabilitás megteremtésében, hiszen ez minden alapja. Az elnökség és az ügyvezetés megújulása már érezhető hatással van a szakosztályok életére. Az első pillanattól kezdve az egységes, közös jövő építését tűzték ki célul, ahol a szakosztályok egymást segítve, nem pedig rivalizálva működnek. Fontos lenne a jó kapcsolat fenntartása a NAV, GM és MÁK vezetőivel, hiszen az ott dolgozó kollégák számára is széles körű sportolási lehetőséget tudnánk biztosítani. Ez stabil alapokra helyezhetné a klub működését, és magas létszámú amatőr sportolói bázisra épülő versenysportot teremthetne meg. Biztos vagyok benne, hogy ebben a mostani vezetésnek meghatározó szerepe lesz.
– Hiányzik az edzősködés, vagy inkább a mostani szerepköröd áll közelebb hozzád?
– Az utánpótlás kispadja egy külön világ, a felnőtt futball pedig még inkább az. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen 2004 óta folyamatosan dolgoztam csapatokkal: felnőtt szinten megye II-től NB III-ig, az utánpótlásban pedig U7-től U21-ig. A mostani feladatkörben igyekszem minden korábbi tapasztalatomat hasznosítani. Az utánpótlásban az én filozófiám az őszinte, torzításmentes kommunikációra épül, gyerekek és szülők felé egyaránt. Elsődleges célunk egészséges, sportot szerető felnőttek nevelése, és ha valakinek a tehetsége többre hivatott, akkor annak segítése a lehető legmagasabb szintig.
– Milyen célokat fogalmazol meg a közelebbi és távolabbi jövőre?
– Több kérdés kapcsán már utaltam rá, de hosszabb távon célunk, hogy utánpótlás szinten körzetközpontként működjünk, és ezzel stabil alapot biztosítsunk a mindenkori első csapat számára. Köszönöm minden kolléga munkáját, a szülők és a gyerekek alázatát és töretlen lelkesedését a Pénzügyőr Sportegyesület iránt. Egy dolgot biztosan ígérhetek: nap mint nap a gyerekek fejlődéséért fogunk dolgozni. A belénk vetett bizalommal élni, és nem visszaélni szeretnénk. Boldog új évet kívánok mindenkinek!
