Leköszönő szakosztályvezetőnk egy interjú formájában osztotta meg gondolatait.
Borbély László 2026. július elsejével elköszönt a Pénzügyőr SE labdarúgásának szakosztályvezetői tisztségétől. A búcsúzó sportembert a Hunfoci portál kérdezte egy interjú formájában.
– A szezon elején milyen célokkal vágtatok neki a bajnokságnak, és mikor vált egyértelművé, hogy a bennmaradásért kell küzdenetek?
– Azt gondolom, mert még nem voltam itt, hogy egyértelműen a stabil középcsapattá válás és a teljesen biztos bennmaradás volt a kitűzött cél az NB III-as csapat elé. Nagyjából 5-6 fordulót követően vált egyértelművé, hogy a kiesés ellen kell küzdeni, akkor, amikor nem sikerült nyerni Dombóváron.
– Mi volt szerinted a kiesés legfőbb oka?
– A kiesés elsődleges oka az, hogy nem szereztünk annyi pontot, amennyi a bennmaradáshoz kellett volna. Szerintem a kiesés legfőbb oka, hogy az NB III feltételrendszereiből a pénzügyi nem volt adott már a bajnokság kezdetekor sem, később pedig még csökkenteni is kellett a felhasználható keretet, infrastrukturálisan mondjuk éppen megütöttük az NB III-as szintet, de a vendégbejárat, WC, büfé azért nagyon fapadosan volt meg, a sportszakmai követelményeknek (játékoskeret stb.) is csak éppen megfeleltünk. A keret önmagában, ha minden egyes játékos személyes sportfelkészültségét nézem, még nem volt oka a kiesésnek, de minden összessége, a nem elég stabil keret, a 4 vezetőedző, a sok sérülés, a kevés vezér a pályán és az öltözőben a kieséshez vezetett, a forrásnélküliség mellett, mert így elvesztettük a lehetőséget, hogy az említett hiányosságokat kiküszöböljük.
– Volt olyan időszak vagy mérkőzés, amelyre utólag visszagondolva úgy érzed, hogy sorsdöntőnek bizonyult?
– A bajnokság rajtja a Dombóvár elleni idegenbeli mérkőzésig sorsdöntőnek bizonyult. Öt vereséggel kezdtünk, miközben játszottunk 3 NB I-es klub második csapatával. Viszont Dombóváron sem nyertünk, pedig több, mint egy félidőt emberelőnyben játszottunk. A következő nagy pofon, hogy Csábi József vezetőedzőt kivásárolta az Ajka, végül a tavaszi rajt, 3 vereség, nulla rúgott gól, gyenge támadójátékkal.
– Miben maradt el a csapat attól, amit a szakmai stáb a szezon előtt elképzelt?
– A játékunk nagyon hullámzó volt, az elején és a végén legalább voltak helyzeteink, bár akkor sem voltunk eredményesek, a közepén viszont a játékunk is szétesett. Nagyon kevés gólt tudtunk szerezni, és a csapat nem volt stabil hátul sem. Több, mint tíz büntetőt rúgtak ellenünk 30 meccsen! A csapat összetartó ereje sem volt elég erős, nem nagyon volt olyan vezér játékosunk, akit a társak elfogadnak a pályán vagy a kispadon, és aki vagy akik átlendíthetik az egész csapatot egy-egy kritikus pillanaton. Ami még nagy probléma, hogy a fiatal játékosok nem tudtak úgy fejlődni, ahogy kellett volna.
– Hogyan élted meg személyesen a kiesés tényét?
– Én személyesen nagyon rosszul éltem meg a kiesést, mert edzőként, sportvezetőként összesen másodszor esett ki csapatom. Az első alkalommal, amikor az NB III hat csoportjából hármat csináltak, és a BLSZ I-ből kiesett öt vagy hat csapat. Eleve győzni szeretek egy társasjátékban is, és mindig előre, felfelé tekinteni, így személyesen minden egyes vereségbe belehaltam egy kicsit.
– Mit mondtál a játékosoknak, amikor eldőlt, hogy a Pénzügyőr búcsúzik az NB III-tól?
– Volt egy csapatmegbeszélés, ahol elmondtam, hogy ez a kudarc, ez a kiesés mindannyiunk közös érdemjegye, mert ezt a játékosok a szakmai stábbal, a szakosztály- és a klubvezetéssel közösen hozták össze, így mindannyiunk felelőssége benne van. Az is igaz, nem volt sok pénzünk, sőt, de azt költhettük volna jobban. Az is igaz, hogy nagyon sok sérültünk volt, főleg az előre játékban erős játékosokból tavasszal, végül az is igaz, hogy elég szerencsétlenek voltunk sok mérkőzés kulcspillanatában.
– Mennyire sikerült már feldolgozni a történteket, és levonni a szükséges tanulságokat?
– Feldolgozni nem nehéz, mert ha belegondolunk, az elmúlt két évben is csak az utolsó fordulóban, sőt az utolsó pillanatokban maradt bent a csapat. Azóta a költségvetésünk is csökkent, szóval – valljuk be – ez egyenes, kikövezett út volt a pokolba, azaz a kiesésbe. De tovább kell lépni! A szükséges, legfontosabb tanulság pedig az, hogy becsaptuk magunkat és becsaptuk a szurkolóinkat. Itt elsősorban az elmúlt évekre gondolok, mert nem voltak adottak az NB III-as körülmények, mi viszont úgy tettünk minta minden rendben lenne, pedig nem volt. Én az őszinte kommunikáció híve vagyok, ami lehet, hogy fáj, de hosszabb távon kifizetődik.
– Várhatóak jelentősebb változások a klub életében a nyáron? (Vezetőség, szakmai stáb, játékosállomány).
– Hajjaj, hiszen én, mint labdarúgó szakosztályvezető július elsejével távoztam a klubtól. Ennek teljesen privát, nem a futballhoz vagy a PSE-hez köthető okai vannak, bár a távozásom bejelentése miatt nem tudom, hogy az Elnökség elfogadta volna a beszámolómat, vagy felbontotta volna a szerződésemet, hiszen végtére is az én regnálásom alatt estünk ki. A szakosztály vezetése megújul, a jövőben Seres Zsolt tölti be a szakosztályvezetői posztot, ő viszi a felnőtt és az UP ügyeket is, hiszen a felnőtt foci sokkal közelebb lép a saját utánpótláshoz. Tudomásom szerint a munkáját Szabó András segíti adminisztrátorként és UP technikai vezetőként, Spekner Szilárd pedig felnőtt (öregfiúk, old boys, veterán és női) technikai vezető lesz. Ez a változás azt is jelenti, hogy a jövőben nagyobb szerepet kap a saját utánpótlás-nevelés és az UP csapatok helyzete, Igen, a zászlóshajó, a piramis csúcsa a felnőtt csapat, de nagyon fontos nem elfelejteni, kb. 250 utánpótláskorú játékos is van a Pénzügyőr keretein belül, és ők jelentik a klub, illetve a labdarúgó szakosztály jövőjét. Róluk korábban méltatlanul kevés szó esett, mert nem voltak szem előtt, de az, hogy az NB III reális cél legyen a közeljövőben, ahhoz elengedhetetlen lesz az utánpótlásunk fejlesztése. A szakmai stáb kicserélődik a BLSZ I-ben új edzők vezetik a csapatot. Viszont hadd mondjam el, hogy az összes, a PSE felnőtt csapata mellett dolgozó sportszakembernek köszönöm a munkáját, mert a sikertelenség ellenére egytől egyig. mindenki mindent megtett az egyesületért és a csapatért. A költségtérítésre fordítható költségeket most annyira vissza kellett vágni, hogy a játékosállomány nagy része távozott, távozik vagy távozni fog.
– Mi a terv a következő szezonra? Azonnali visszajutásban gondolkodtok, vagy hosszabb távú építkezés következik?
– Kezdjük a pénzügyekkel! Csak július 3-án, pénteken fogadta el a legutolsó költségvetési tervünket a klub elnöksége, ami azt jelenti, hogy a labdarúgó szakosztálynak anyagilag nemcsak teljesen önellátónak kell lenni, hanem az egyesületet is támogatnia szükséges. Korábban hosszú éveken keresztül negatív volt a mérlege a labdarúgó szakosztálynak, tehát a bevételekhez képest több volt a kiadás, amit az egyesület kompenzált. Bevételek származnak az összes tag, sportoló tagdíjaiból, az UP TAO bevételből (amit csak az utánpótlásra lehet fordítani), végül a Kőér utcai műfüves pályák kiadásából. A következő szezonban ennek a bevételnek egy jelentős részét, 35%-át nem tudjuk szabadon, saját magunk felhasználni. Remélem, hogy az egyesület és a szakosztály anyagi helyzete stabilizálódni tud, és ha a NAV által kért és elvárt irányelvek mind megvalósulnak, akkor NAV támogatás is megérkezik a 2026-os évre. A NAV „passzív” támogatása is nagyon fontos pl. pályahasználat biztosítása, bérbeadás bevételeinek átengedése, de az az egyesületi most minden korábbinál fontosabb lenne. A következő szezonban megújulásra van szükség, egy nehéz év következik, de tényleg azok fognak itt maradni a Pénzügyőr labdarúgó szakosztályának kötelékében, akik nyitottak a munkára, nyitottak a megújulásra, és nyitottak arra, hogy a PSE utánpótlása és felnőtt csapata ismét magasabb polcra kerüljön. Mindezekért a következő szezonban a stabilizáció lesz a legfontosabb cél, nem is helyezésben gondolkodva, hanem abban, hogy kialakuljon egy olyan a Pénzügyőrhöz és a NAV-hoz jobban kötődő csapat, ami fejleszthető lesz. Most várhatóan egy 6-8 fős mag fog maradni, így hosszabb távú építkezés indul meg, mert a következő szezonban erre a magra tudunk számítani, a saját U19-ből kiöregedő játékosainkra, illetve azokra, akik még U19-es korúak, de beépíthetőek lesznek a felnőttek közé. Természetesen az új vezetés keresi a csapat megerősítésének további, fenntartható és átlátható módjait. Olyan együttműködésen dolgoznak a munkatársak, ami alapján jó játékosok érkezhetnek a felnőttekhez, de a nagyobb UP csapatokba is (U15 felett). Emiatt lett kiírva egy toborzó is, ami nem a pánik jele, de a játékostömeg erősítésének az eszköze lehet.
– Mit üzensz azoknak a szurkolóknak és klubhoz kötődőknek, akik csalódottak a kiesés miatt?
– Azt üzenem a szurkolóknak, hogy nagyon sajnálom a kiesést, mert szomorúságot okoztunk nekik. Ellenben szeretném jelezni, hogy vége annak, hogy korábban azt kommunikáltuk, minden rendben van szakosztállyal, de valójában nem volt. A valóságban a sziklaszirtekhez rohantunk, ami után egyszer csak elfogyott a talaj a lábunk alól. Erről az NB III-as ábrándról azonban önként senki sem akart lemondani, sem a klub, sem a szakosztály vezetői, sem a szakmai stáb, sem a játékosok. Ezért kérek mindannyiunk nevében elnézést a szurkolóktól, mert a feljutás óta elhitettük velük ezt az ábrándot, ami nem volt valóságos, most viszont tiszta, átlátszó víz került a pohárba. Ez fáj, de ez az említett megtisztulás első lépcsője. Most szurkoló, edző, játékos, klubvezető összekapaszkodására van szükség, egy mély levegővételre, egy hátralépésre, és mint egy jó távolugrónak ütemes gyorsításra a kocogástól a sprintig. Hiszem, hogy ezen az úton néhány éven belül ismét elérhető lesz az NB III, mert Pénzügyőrnek ott a helye, de ehhez meg kell teremteni a sportszakmai, a pénzügyi és az infrastrukturális feltételrendszert. Úgyhogy hajrá, Pénzügyőr, hajrá, PSE!
– Ha egy mondatban kellene összefoglalnod ezt a szezont, mit mondanál?
– Sajnos több év után idén szembejött velünk a valóság és maga alá gyűrte álmainkat.
