A „pasaréti” U7-es korosztályunkat felkészítő Nagy Benjámin szeretné, ha a sport valamennyi játékosunk számára a mindennapok része maradjon.
Az utóbbi hetekben egymás után bírtuk szóra a Pénzügyőr SE labdarúgó szakosztályának utánpótlásában dolgozó edzőket. Mostani interjúnk a „pasaréti” U7-es együttesünkkel foglalkozó Nagy Benjáminnal készült.
– Hogyan és milyen ambíciókkal kerültél a klubhoz?
– Tavaly nyáron csatlakoztam a Pénzügyőrhöz. Jelenleg az ELTE-n tanulok sportszervezést, és mindenképpen szerettem volna már az egyetemi éveim alatt elhelyezkedni a labdarúgásban, hogy a gyakorlatban is kamatoztassam a tudásomat. Korábban több helyen is dolgoztam önkéntes sportszervezőként.
– Pontosan, hogyan néz ki a gyerekekkel való munka a mindennapokban?
– Az U7-es korosztálynál a legfontosabb a megfelelő tanulási környezet kialakítása. Igyekszem az edzéseket úgy felépíteni, hogy a játékok és versenyek domináljanak. Sok labdaérintéses feladattal dolgozunk, amik ebben a korosztályában elengedhetetlenek. Az edzések végét minden alkalommal mérkőzésjátékkal zárjuk. Ez nélkülözhetetlen, hiszen itt kapják meg a legtöbb lehetőséget az aktív ellenállás melletti gyakorlásra, és itt élhetik át a gólszerzés és az összjáték valódi örömét.
– Hogy látod a korosztály helyzetét?
– Pozitívan. Nyár vége óta szerencsére sok új gyerek csatlakozott a csapathoz, így egyre népesebb és lelkesebb kerettel dolgozhatunk. A srácokon látszik az őszinte kíváncsiság és a labdarúgás iránti szeretet. Külön öröm látni, hogy nemcsak jelen vannak az edzéseken, hanem valóban fejlődni szeretnének, fogékonyak az új technikai elemekre, és egyre jobban összeszoknak, mint közösség és csapat.
– Mit tartasz a legfőbb hitvallásodnak edzőként?
– Két alappillérem van. Az egyik, hogy a gyerekekkel mélyen megszerettessem a sportágat, és kialakítsak bennük egyfajta bajtársiasságot, tanulják meg, mit jelent egy csapathoz tartozni és küzdeni egymásért. A másik fontos szempont: ebben az életkorban elengedhetetlen, hogy ne csak technikailag, hanem kognitívan is fejlesszük őket. Szeretném, ha a pályán és azon kívül is gondolkodó, kreatív kisemberekké válnának.
– Milyen közelebbi és távolabbi célokkal rendelkezel ezen a téren?
– Rövid távon a célom az, hogy a gyerekek magabiztosan sajátítsák el és alkalmazzák a technikai és az alapvető taktikai elemeket a játék során. Hosszabb távon pedig a küldetésem, hogy a klubnál szerzett élmények hatására életre szóló kötelék alakuljon ki a gyerekek és a labdarúgás között. Legyen belőlük később profi játékos vagy lelkes hobbifocista, a célom az, hogy a sport a mindennapjaik része maradjon.
