A „Kőér utcai” U7-es és U9-es korosztályunkat felkészítő Rajna Benjámin később szívesen kipróbálná magát egy polccal feljebb is.
A téli időszakban igyekszünk különféle interjúkkal előrukkolni szurkolóink és a labdarúgó szakosztályunk életét figyelemmel követő érdeklődők számára. Mostani anyagunkban „Kőér utcaii” U7-es és U9-es korosztályunk edzőjét, Rajna Benjámint kérdeztük.
– Hogyan és milyen ambíciókkal kerültél klubunkhoz?
– Teleki Olivér keresett meg, aki régi jóbarátom, és csapattársam egyaránt. Beszélgettünk pár percet, ami jól alakult, izgatott lettem a lehetőségtől, később Lászka Balázzsal is sikerült megbeszélnünk mindent, és pikk-pakk a pasaréti U7-es csapat edzője lettem.
– Pontosan, hogy néz ki a gyerekekkel való munka a mindennapokban?
– Ez egy komplex feladat. Mivel a gyerekek közötti különbségeket játékos formában kell eltüntetni, nem adhatok túl könnyű, sem túl nehéz feladatot nekik. Így rengeteget kell gondolkoznom azon, milyen játékokkal tartom fent az érdeklődésüket és szerettetem meg velük a labdarúgást, miközben fejlődnek is. Folyamatosan figyelemmel követem a fejlődésüket a hosszabb szünetekben is, illetve a konkrét fizikális változásaikra is igyekszem figyelni. Ebben nagy segítségemre tudnak lenni a szülők, így úgy gondolom, hogy az edző szerepe nem csak abban merül ki, hogy tart egy edzést, hanem ő lesz a gyerekek mentora és barátja egyidejűleg, de közben a szülői közösséget és a gyerekeket is csapattá formálja a megfelelő értékrendhez.
– Hogy látod az U9-es korosztály helyzetét?
– A korosztályunkban nagyon sok ügyes játékos van, mind Pasaréten, mind a Kőér utcában. Rengeteg lehetőség adódhat előttük a közeljövőben, amennyiben a játékos feladatokat is komolyan tudják venni. Sok olyan játékosom van, aki jövőre szintet fog lépni és az U11-ben fog már játszani, remélem, megfelelően pótoljuk majd őket létszámban.
– Mi tartasz a legfőbb hitvallásodnak edzőként?
– A legfontosabbnak a gyerekek boldogságát, és azt, hogy kreativitásukat maximálisan ki tudják élni. Boldog, stabil környezetben fejlődnek a legjobban a gyerekek, a kreativitásuk pedig határtalan lehetőséget biztosit a cselezéshez, összjátékhoz vagy akár a gólszerzéshez is.
– Milyen közelebbi és távolabbi célokkal rendelkezel?
– A közeljövőben a célom az, hogy olyan gyerekeket tudjak feljebb adni a következő korosztályban, akik képesek megállni a helyüket és akár meg is tudják szorongatni az idősebb versenytársukat. A távolabbi célom az, hogy egy olyan korosztálynak az edzője legyek, ahol nem csak technikai képzés van, hanem taktikai is már. Amennyiben ez jól sülne el, szívesen kipróbálnám magam, egy polccal feljebb is.
